„Bár általában a nemi erőszakot, a bántalmazást, a megszégyenítést, a rasszizmust, a nőgyűlöletet és a megalázást a világon létező legrosszabb dolgok közt tartjuk számon”, mégis elfogadjuk ezeket, amikor pornóról van szó – tudjuk meg Jonah Mix-től (Halász Sári fordításában) Jonah szépen összeszedte nekünk ebben a cikkben, hogy miért nem számítanak a “jó részek” a pornóban.
Egy másik cikk rámutat arra is, hogy:
- a pornó elmélyíti az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat (pl. visszaélések tinilányokkal, alkalmazottakkal, fehér és nem fehér nőkkel, gyerekekkel)
- a pornó normalizálja az erőszakos aktusokat, benne hús-vér nőket bántanak
- a pornó árusítja az intimitást és kihat a fogyasztó személyes kapcsolataira
Nézzük most meg, hogy,
milyen az a világ, amiben létezhet egy olyan jelenség, mint a pornó?
Ebben a világban a szépségipar, a húsipar, a pornó, az olaj, és a hadiipar vezető iparágak. Ebben a világban a nőket jelentősen nagyobb eséllyel fenyegeti szegénység, éhezés és különböző formájú erőszak, a döntéshozásban pedig elenyésző számban vehetnek/vesznek részt. Ebben a világban a színesbőrűek, az őslakosok és az LMBTQ emberek nem érezhetik magukat igazán biztonságban. Ebben a világban a kilenc planetáris határból négyet már átléptünk: visszafordíthatatlan folyamatokat idéztünk elő a biodiverzitás, az éghajlatváltozás, a nitrogén- és a foszfátciklus és a földhasználat terén.
Ki a felelős?
Az ökofeminista gazdaságtan gondolkodói[1] szerint a kapitalizmus és a patriarchátus közös jellemzője a rendszerszintű elnyomás; a természeti tőke, a nők, a színesbőrű emberek és az őslakosok kizsákmányolása; a “férfi termelékenység” ideológiája; a “férfi teremtés” vallásai; valamint a kölcsönös függőség tagadása. A kapitalista patriarchátus igyekszik figyelmen kívül hagyni, hogy hányféleképpen függ a piac és a gazdasági szereplő (the economic man) a fizetetlen gondoskodási munkától és a természeti tőke fenntarthatatlan használatától.
Innen már csak egy lépés annak megértése, hogy ez a gazdasági, társadalmi rendszer hogyan viszonyul a nők testéhez. Egyrészt, mint a reprodukciós szolgáltatásokat ingyenmunka keretében nyújtókként, másrészt a természeti környezettől, az egymástól és önmaguktól érzelmileg elidegenedett, többségében férfiak vágyainak kielégítőiként. Ebből a rendszerből értelemszerűen azok a nők is profitálnak, akik kiszolgálják azt, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a nő teste tárgyiasított árucikk, sőt nagyon gyakran fizikai és szexuális erőszak tárgya[2]. A kapitalista patriarchátus az állatokat és növényeket hasonló módon zsákmányolja ki. Értéket néhány kivételtől eltekintve (pl. védett állatok természetvédelmi értéke) csak annak tulajdonít, ami a társadalom számára hasznossággal bír. Például azért óvunk bizonyos fajokat, hátha a jövőben szükség lesz rájuk emberi betegségek gyógyításához. Létezési, belső értéket, ami csak úgy önmagában érték a kapitalista patriarchátus domináns környezeti etikai megközelítései csak az embernek tulajdonítanak és az emberek közül is azoknak, akik a legtöbb hatalommal rendelkeznek, vagyis a fehér férfiaknak. Számukra a női test addig bír értékkel, amíg biztosítja a reprodukciót, illetve amíg örömszerzésük forrásaként szolgál. A pornóipar ez utóbit használja ki és a nők megalázásából generál piaci értéket.
Kinek jó ez egyáltalán?
Jonah Mix feltette a pornópárti férfiaknak a következő kérdést: “A te egyenleted szerint hány orgazmus ér meg egy nemi erőszakot, egy megtört testet és lelket?”
Én felteszem a kérdést: kinek jó ez egyáltalán? A pornófogyasztás egészségtelen. Eltávolítja a fogyasztót önmagától, a valóságtól és a valódi intimitás megélésének lehetőségétől. Amikor a pornójelenetek 88%-a nők elleni fizikai erőszakot tartalmaz, melyre a nőknek pozitív reakciót kell eljátszaniuk[3], akkor a szociális tanulás elmélet és a társadalmi norma észlelési modell értelmében ez a férfiak számára torz képet mutat a nők valóságáról. A szexuális forgatókönyv modell elmélet alapján a pornó forgatókönyv olyan mentális struktúrákat épít ki a fogyasztókban, melyek az intimitást (vonzalom és szeretet kifejezése, ölelés, simogatás) teljesen nélkülözik és a folyamatos szexuális elérhetőségre valamint a közösülésre korlátozódnak.[4] A pornófüggőség szintén egy jóllétet jelentősen csökkentő következménye a pornóiparnak.
De most tényleg. Kell ez egyáltalán?
Engedj meg nekem egy gondolatkísérletet.
Ökohumanista ábránd
Lehetne tulajdonképpen egy másik világ is. Egy ökohumanista világ, amely Berg (2012)[5] szerint két axiómából kellene, hogy kiinduljon. Az egyik a racionalitás (alaposan meg kell indokolnod logikailag az állításaidat), a másik a morál (a felesleges szenvedés rossz). A szabad, kritikus és egyben morálon alapuló gondolkodás klasszikus liberalizmust kellene, hogy eredményezzen (mindent megtehetsz, ami nem árt másnak!). De itt nem szabad megállni, mert még hátra van az egyenlőtlenségek megszűntetése! Ha ez sikerülne, akkor szociális demokráciákhoz juthatnánk. De nemcsak embertársainknak, hanem a természeti környezetnek és a jövő nemzedékeknek sem árthatunk az előzetes feltételeink alapján, legalábbis nem szükségtelenül. Ez volna a fenntarthatóság elve, ami, ha teljesül, akkor el is jutottunk az ökohumanizmus eszméjének megvalósulásához. Ebben a világban nem lenne erőszak, nem lenne a jelenlegihez hasonló fogyasztói kultúra, nem lenne húsevés és nem lenne pornó sem. Nem dominálnának a maszkulin, növekedés-párti, érzelemmentes, rideg és haszonelvű értékek. Újabb, egészségesebb formái lehetnének a párkapcsolatoknak és annak a valaminek, ami két ember között, szabad választásukból és beleegyezésükkel érzelmi és fizikai intimitás szintjén, kölcsönös örömszerzés érdekében létrejön.
Nos, ez a világ nyilvánvaló okokból kifolyólag totális utópia még jelen pillanatban és ha valami picit is hasonló létrejön egyszer, addigra mi már rég alulról szagoljuk az ibolyát. No mindegy, ennyi cinizmust kérlek nézz el nekem. Meg hát azért talán picit segíthetünk is egy ilyen világ megvalósulásában. Pornót nézni nem ér, segítséget kérni igen!
[1] von Werlhof, C. (2007) No Critique of Capitalism Without a Critique of Patriarchy! Why the Left Is No Alternative, Capitalism Nature Socialism, 18:1, 13-27, DOI: 10.1080/10455750601164600
Warren, K. (1998) Introduction to Ecofeminism. In Environmental Philosophy: From Animal Rights to Radical Ecology; Zimmerman, M. E.; Callicott, J. B.; Clark, J.; Warren, K. J.; Klaver, I. J.; Eds.; Pearson Prentice Hall: Upper Saddle River, NJ, USA
Ruder, S.; Sanniti, S. (2019) Transcending the Learned Ignorance of Predatory Ontologies: A Research Agenda for an Ecofeminist-Informed Ecological Economics. Sustainability. 11. DOI: 10.3390/su11051479.
Salleh, A. (1998) Working with Nature: Reciprocity or Control? In Environmental Philosophy: From Animal Rights to Radical Ecology; Pearson Prentice Hall: Upper Saddle River, NJ, USA, 1998.
McMahon, M. (1997) From the ground up: Ecofeminism and ecological economics. Ecol. Econ. 20, 163–173. pp. 168, DOI: 10.1016/S0921-8009(96)00026-2
Green, J. (2017) Making Space for Indigenous Feminism, 2nd ed.; Fernwood Publishing: Halifax, NS, Canada, ISBN 978-1-55266-883-2.
[2] United Nations Entity for Gender Equality and the Empowerment of Women (UN Women); Department of Economic and Social Affairs (DESA) (2019) Progress on the Sustainable Development Goals: The Gender Snapshot 2019
[3] Wosnitzer, R. J., and A. J. Bridges (2007). Aggression and sexual behavior in best-selling pornography: A content analysis update. Paper presented at the 57th Annual Meeting of the International Communication Association, San Francisco, CA.
[4] Mosher, D. L., and P. MacIan (1994). College men and women respond to X-rated videos intended for male or female audiences: Gender and sexual scripts. Journal of Sex Research, 31, 99–113.
[5] Berg, F. van den (2012) Dieren, toekomstige generaties en milieu, Humanistisch Verbond, https://files.humanistischverbond.nl/cms/doc/ecohumanisme.pdf
Kép forrása: https://sanfrancisco.cbslocal.com/2015/10/09/anti-porn-group-bay-area-billboard-campaign/https://sanfrancisco.cbslocal.com/2015/10/09/anti-porn-group-bay-area-billboard-campaign/